Sziasztok!

Az egész hét olyan gyorsan eltelt... Legalább annyi vígasztalt, hogy jó idő társult hozzá, ráadásul kiolvastam egy-két könyvet is. 
Most március idusán, vagyis a magyar nemzet ünnepén, úgy gondoltam mutatok egy kis ízelítőt a verseimből. Egyik kedvenc saját versemet osztom meg veletek. Remélem tetszeni fog! :))

Időtlen időkig

Időtlen időkig vártam arra,

Hogy valaki átsegít egy jobb oldalra,

Hogy két kezével felsegít a porból,

és együtt kezdhetjük egy biztosabb pontból.

Fejem már nem zúg, ha erre gondolok,

Szívem már nem fáj, de néha befordulok

Magamba, mert beködösít egy árnyék,

És rossz bele gondolni, hogy az élet csak egy játék.

Voltak akik vállon veregettek hogy szép,

Amit álmodok azt ne tépjem szét,

Csak vigyázzak arra, hogy ne okozzak hibákat,

De az életben soha senki nem volt hibátlan.

Szeretnék törölni az emlékeim falán,

Mert a belesorvadás a legbiztosabb halál

A szívben, és ezt soha nem engedem,

Rá kellett jönnöm, hogy ez méreg csak ellenem.

Vágyunk egy jobbra, de nem teszünk érte,

Ha valaki felkarol, azt nem vesszük észre,

Amikor úgy éreztem, hogy senki nem ért meg,

megbántottam másokat, pedig senki sem kérte,

Az elnyúlt harag is egy kézbe vett parázs,

Ameddig tartod, annyi újabb sebet találsz.